Black and white bookshelf blog
"A legzavarosabb és összefüggéstelenebb események láncolatainak látszólagos kuszaságából végül mindig kirajzolódik egy kép, többnyire egy olyan mértékben orcátlan összefüggés, amitől hirtelen minden értelmet nyer, és amitől általában a legtapasztaltabb nyomozók is elragadtatottan csettintenek egyet a nyelvükkel."
/Schneider Péter: Modesto/
A
Modesto egy olyan krimi, amivel sokkal többet kapunk, mint egy bűntény
és egy nyomozás. Egy kis odafigyeléssel alámerülhetünk a társadalom és a
rendszer hibáiban, mindezt úgy, hogy nincs direktben letolva az olvasó
torkán. A könyv tökéletesen demonstrálja, hogy mit tesz a korrupció az
emberek életével, illetve példát kapunk az emberi kétszínűségről,
megoldatlan lelki problémákról és az emberek sokszor téves és felszínes
reakcióiról. Mindezek mellett pedig adott egy nyomozás, amiben semmi nem
az, mint amit elsőre hinnénk.
A törtenetet végigkövethetjük a rendőrök, az áldozatok és az elkövetők szemszögéből is.
A
könyv maga elég részletesen van megírva, ami kifejezetten jó
atmoszférát teremt, az események nem is film, inkább emlékszerűek. A
történet ettől egy kicsit lassabb folyásúvá válik, de ez nem vesz el az
élményből. Annyit viszont megjegyeznék, hogy nekem volt indokolatlan
részletesség is, ami a történet szempontjából nem mindig volt szükséges.
Nagyon jók a pszichológiai részek, az elkövető
viselkedésmintája teljesen hiteles volt és az áldozat traumája is
kifejezetten jól van megírva.
Voltak megrázó részek, humoros párbeszédek, fordulatok és egy kifejezetten ötletes végkifejlet. Számomra azok az igazán jó könyvek, amik még az utolsó oldalakon is megtudnak lepni, a Modesto pedig ilyen.
Zárásképpen megemlíteném a számomra legelgondolkodtatóbb részletet. Hol kezdődik és végződik a határvonal az egyén és a rendszer között? Mikor válik valami vagy valaki a rendszer áldozatává és nekünk vajon mekkora szerepünk van ebben? Érdemes elgondolkodni ezen.